Gondolkozz a vevő fejével és úgy írd meg a hirdetést. Akkor igazán rövid lenne. "Családi ház eladó a Futrinka utcában, alku nélküli ár x millió Ft."
A legtöbb telefonon érdeklő egy lényegre törő kérdést tesz fel: melyik utcában van pontosan és mi a végső ára? És kész. Ha szerencséd van, a vonalszakadást jelző hangot megelőzően még hallhatsz annyit, "visszha...". Mivel nem alapvető tartozéka mostanság a kommunikációnak a köszönés. A bemutatkozás meg pláne nem. És ez sajnos, kortól, nemtől, pénztárcától független.
Az én fejemben sok minden van, lassan önmagamtól leszek tudathasadásos, nemhogy még a vevő fejével is gondolkodjak. De azért a tőlem telhető módon igyekszem idegen szemmel tekinteni a házamra. Az alapvető tisztaság nem csak akkor jellemző, amikor vevőjelöltet várok, úgyhogy ezen legalább nem kell agyalnom.
Viszont nem vagyok hajlandó falat festetni, szőnyeget cserélni, lakberendezőt hívni csak azért, hogy még kívánatosabb legyen a házam. Értem én, hogy a home staging szabályai szerint a lakásomat színpadra kell állítanom, premierre , azaz eladásra kell felkészítenem. Merthogy Ááámerikában az ingatlanok 5-10 %-kal drágábban kelnek el ennek hatására. Értem. Én meg Magyarországon, Hajdúszoboszlón élek. Itt legfeljebb azt értékelik, ha van jó nagy konyha tűzhellyel, ahol a birkapörköltet meg lehet főzni. (és most nem gúnyosan szóltam, hanem pozitívan). Amúgy meg ha az ingatlan értékének 5-7 %-át költöm optikai tuningra, az azért nem gyenge összeg. De annak is, aki nagy értékű ingatlannal rendelkezik, annak meg pláne, aki kényszerből akarja eladni.
A nekem emlék, másnak kacatokat se vagyok hajlandó elpakolni. Azok a mindennapi életem részei, kellenek a vidám káoszomhoz még arra a félórára is. Ezektől még nem lesz KGST piac hangulata a nappalimnak. A családomról vagy a kutyámról készült képeket se fogom fiókba dugni, mert a kedves vevő belépvén azt érzi, nem az ő élettere. Ne rakjam ki mindjárt az ő fotóját, fogkeféjét, hogy azonnal otthonosabban érezze magát?
Mellesleg ahány érdeklődő, annyi személyiség. Lehet, hogy a steril módon elpakolt házamba egy nippeket, horgolt terítőket kedvelő pár fog érkezni. Nem hiszem, hogy jól érezné magát a puritánnak is nevezhető elpakolástól. Bár kétségkívül megláthatná a lehetőséget, mennyi hely van a kincsei számára.
Szóval nem tudok, nem is nagyon akarok a vevő fejével gondolkodni. Megadom neki a kedves fogadtatást, a tiszteletet a rendezett házamban. A lényegen, az utcabeli elhelyezkedésén, a falak, ablakok és a többi, házzal járó beépített elemek helyén úgyse tudok változtatni. És azt fogja megvenni, nem pedig a szőnyegemet, a családi fotómat vagy a tengerparton gyűjtött kavics kollekciómat.
(bár, ha ez a feltétele a vásárlásának :-)...)
Az én fejemben sok minden van, lassan önmagamtól leszek tudathasadásos, nemhogy még a vevő fejével is gondolkodjak. De azért a tőlem telhető módon igyekszem idegen szemmel tekinteni a házamra. Az alapvető tisztaság nem csak akkor jellemző, amikor vevőjelöltet várok, úgyhogy ezen legalább nem kell agyalnom.
Viszont nem vagyok hajlandó falat festetni, szőnyeget cserélni, lakberendezőt hívni csak azért, hogy még kívánatosabb legyen a házam. Értem én, hogy a home staging szabályai szerint a lakásomat színpadra kell állítanom, premierre , azaz eladásra kell felkészítenem. Merthogy Ááámerikában az ingatlanok 5-10 %-kal drágábban kelnek el ennek hatására. Értem. Én meg Magyarországon, Hajdúszoboszlón élek. Itt legfeljebb azt értékelik, ha van jó nagy konyha tűzhellyel, ahol a birkapörköltet meg lehet főzni. (és most nem gúnyosan szóltam, hanem pozitívan). Amúgy meg ha az ingatlan értékének 5-7 %-át költöm optikai tuningra, az azért nem gyenge összeg. De annak is, aki nagy értékű ingatlannal rendelkezik, annak meg pláne, aki kényszerből akarja eladni.
A nekem emlék, másnak kacatokat se vagyok hajlandó elpakolni. Azok a mindennapi életem részei, kellenek a vidám káoszomhoz még arra a félórára is. Ezektől még nem lesz KGST piac hangulata a nappalimnak. A családomról vagy a kutyámról készült képeket se fogom fiókba dugni, mert a kedves vevő belépvén azt érzi, nem az ő élettere. Ne rakjam ki mindjárt az ő fotóját, fogkeféjét, hogy azonnal otthonosabban érezze magát?
Mellesleg ahány érdeklődő, annyi személyiség. Lehet, hogy a steril módon elpakolt házamba egy nippeket, horgolt terítőket kedvelő pár fog érkezni. Nem hiszem, hogy jól érezné magát a puritánnak is nevezhető elpakolástól. Bár kétségkívül megláthatná a lehetőséget, mennyi hely van a kincsei számára.
Szóval nem tudok, nem is nagyon akarok a vevő fejével gondolkodni. Megadom neki a kedves fogadtatást, a tiszteletet a rendezett házamban. A lényegen, az utcabeli elhelyezkedésén, a falak, ablakok és a többi, házzal járó beépített elemek helyén úgyse tudok változtatni. És azt fogja megvenni, nem pedig a szőnyegemet, a családi fotómat vagy a tengerparton gyűjtött kavics kollekciómat.
(bár, ha ez a feltétele a vásárlásának :-)...)