2015. július 14., kedd

"Sztárvendég"

Van a "baltaarcú apu" és az ő kedvese, a "baltaarcú anyu". Mert  "milyen furcsa, minden baltaarcúnak van az ő párja". Zsák a foltját alapon. A kettejük IQ-ja összeszorozva valószínűleg alulmúlja a maréknyi  molylepke agytevékenységét.  És van, amikor baltaarcúék kimozdulnak a  territóriumukból, elmennek mulatni.
Múlatják az időt pl. a Kis Grofó nevezetű ipari szenny közvetítővel. Aki egyébként baltaarcúék megdizájnolt, kirakatba és nevetség tárgyává tett változata. Aki rosszabb, mint az atomkatasztrófa. Hisz míg az előbbibe belehalsz, jótékonyan megsemmiSÜLSZ,  addig ebbe szellemileg belenyomorodsz. Nem ismerem jól a fiatalembert, de hallottam már.  (Hiszen másképp nem tudnék róla "áradozni".)  Hallottam, amikor egy testileg-lelkileg földbe döngölt nap után  Kamaszaimmal a televízió előtt szenvedtünk, csatornáról csatornára kapcsolgatva. Akkor tűnt fel előttünk a csiszolatlan gyémántok legnagyobbika. Hallatán, azonmód másodpercek alatt visszasírva az addig nyomorúságosnak tartott állapotunkat. "Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik" Kis Grofó produkciója láttán. És akkor még nem sejtettem a jövőt. Azt, a semmihez nem hasonlítható érzést, amikor szembesültem a valósággal; városunk -  érdektől függően szennyáradatot is támogató -  mindenhatóinak jóvoltából találkozhatok Kis Grofóval.  A sztárral, akit 77 ezer ember lájkolt már. Aki nem szerény személyiségét és tudását (?)   villantja meg városunkban.   Ráadás meglepetésként az 1.000 Ft/fő belépőjegy sörre, üdítőre beváltható. Banzáj mottó lehetne: "Te vagy szüksége a szomjazó rögnek".
 
Enyhe déjá vu érzésem támadt. Egy tavalyi esemény derengett, ahol néhány hasonszőrű és torkú " rokona " lépett fel. Amikor Kisebbikem unszolásának engedve, részt vettünk egy szezonnyitó bulin. Családilag. Nem ismervén a fellépők névsorának 99%-át, boldog semmittevéssel várakoztunk, ácsorogtunk, mikor is megszólalt A Király. No, nem  Jimmi és nem is a Jimmi fia, Krisztián, hanem Jolly, a Király. A  nárcizmussal, ám tehetséggel , ésszel annál kevésbé megáldott fiatalember percekig tartó önéljenzésébe és a tömeg őrjöngésébe  feltűnésmentesen fulladt fájdalmas vinnyogásom. Közben a  mellettem álló Nagyobbikam egy idő után vizet fakasztott bal kezemből. Nem a csodának köszönhetően, hanem a megdöbbenéssel keveredett félelmében való szorítástól.  Nem kínoztam sokáig.  Se őt, se  önmagamat, hazamentünk. Családilag.

Most ki se mozdultam otthonom védőfalai mögül, ám mégis élvezhettem az általam kéretlen előadó tehetségtelenségét, szellemi terrorját. Köszönhetően a széliránynak.  Az érzésem most sem változott, legfeljebb a fájdalmas vinnyogásomhoz társult a szomszédaim szűkölése. De így se tudtuk elnyomni a felénk áradó, zúduló, a fesztiváltérbeli "sztárvendég" bulizását. És az agyamban megfogalmazott gondolatokat:  Oly korban élek én  e földön, "mikor az ember úgy elaljasult ", hogy értéket, rendet, értékrendet nem nézve, sztárnak nevezett Kis Grofót hallgat.
A világ pedig  "kulturális pöcegödrök körül bűzlő, illetve szimatoló műélvezők világa".

Ha egyetértesz, nyomj egy lájkot és/vagy oszd meg!