2014. november 3., hétfő

Excalibur

Az Excalibur egy kard, walesi nevén Caledfwlch, amely misztikus erőket is birtokol. A legenda alapján ez a csoda egy hatalmas kőben pihenve várja azt a lovagot, aki kihúzza onnan és a segítségével megvédi az országát a belső viszályoktól, támadásoktól. A história azt is megemlíti, ha a harcos elbukik, abban az esetben az Excalibur visszaröppen eredeti helyére, a kőbe. Megannyi vándor, kalandor, hangember, valamint harcos és lovag próbálkozott már elmozdítani helyéről a titokzatos fegyvert, mire Arthur megjelent a színen. A hősies és becsületes lovagnak természetesen sikerült mindaz, ami elődeinek nem; kihúzta az Excaliburt és támogatásával elkezdett rendet teremteni a darabokra szakadt országban. Céljának megvalósításában erősítésére siettek a Kerekasztal lovagjai is.
Nyugodtan kijelenthetjük ,az Artúr legendája a tisztességről, hősiességről, romantikáról szól. Megfűszerezve némi hittel és reménnyel, mely szerint a jó győzedelmeskedik a rossz felett és elnyeri méltó jutalmát. Akárcsak a sötétlelkűek és vele együtt gonosz mágiájuk. Csak ők, pechükre, a büntetésüket.
Számtalan történész azonban vitatja azt a tényt, hogy Arthur létezett. És ők még nem tudják, mekkorát tévednek! Arthur igenis létezett. Kétséget kizáróan kései leszármazottai valamelyike Magyarországon, közöttünk él. Mi sem bizonyítja jobban az alábbi fotó.
 
Igaz, a kő már nem kő, hanem aszfalt. Az Excalibur már kard, hanem lapát. Arthur király már nem Arthur király, hanem Józsi, (maradjunk e névnél), a munkás. Hjah, kérem, az idők változnak, haladni kell a korral. Excalibur magyar módra. Idézhetném kedvenc filmem közismert mondatát: "Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk."
 
A különbség, valljuk be, többek között az, a mi királyunk nem akarta és a jövőben se akarja kihúzni a "kardot" az aszfaltból. Mivel minden bizonnyal részt vett munka- és balaesetvédelmi oktatáson, jól tudja, a legfontosabb; a munkavállaló egészségének és munkaképességének megóvása a munkavégzés során. Továbbá valószínűsíthetően gondatlan munkaadója nem megfelelő munkaeszközt biztosított számára. Vélhetően sérült termék lehetett, a nyél kellő magasságának és gömbölyűre koptatott végének hiányában használhatatlanná vált anyagmozgatási szakreferensünk számára. Emberünk, miután erre rájött, gondolkodás nélkül dobta el kezéből a szerszámot, csakhogy védje testi épségét. Mert az évek hosszú sora alatt, a fáradságos küzdelemmel kikésérletezett mozdulatsor kivitelezhetetlenné, mi több, balesetveszélyessé vált. Mert a lapátnyél támasztás szakértelmet, kellő gyakorlatot igénylő mesterség. Bár a főemlősökre is jellemző az eszközhasználat - nevezetesen bot -, azért a szerszám, ami gyakorlatilag egy egyszerű gép, használatának tudása meg se közelíti majom felmenőink élelemszerzésért folytatott külzdelmét a bot segítségével.
 
Ez a kézi eszköz, a lapát, eredetileg "a talajművelés kézi eszköze. A földrész elválasztása mellett még annak továbbszállítását is célozza, ami többnyire dobással eszközöltetik. A lapát feladata tehát a földrészt nemcsak elválasztani, hanem még magára felvenni". Mára azonban többfunkciós eszközzé nőtte ki magát. Az Excalibur leszármazottjaként, mechanikai előnyét fel- és kihasználva, nem csak földet, hanem aszfaltot, betont, sódert és egyéb kőtörmeléket is kell szállítmányoznia. Legtöbbször minimális távolságokra, A-ból B pontba. Illetve megfelelő támasztással és ergonómiai kiképzéssel regenerációs, már-már rekreációs célokat is szolgál. Esetenként pedig alantas ösztönök kiszolgálója, végrehajtója; a testi erő hatásos kiegészítője verekedés során.
 
Függetlenül attól, hogy ez a lapát egy eszköz, szerszám, egyszerű gép, ergonómiaia kialakítása igenis nélkülözhetetlen. Az ergonómia korántsem fölösleges rongyrázás, úri passzió. Munkavégzés során az egészség védelmét hivatott megóvni. Hiszen az ergonómiai fejlesztőmunka a terhelések, az egyéni igénybevétel csökkentésére irányul. Ezekhez a terhelésekhez, igénybevételekhez csak bizonyos mértékig tud alkalmazkodni a munkaválaló, A Józsi. Ezt egészíti ki az ergonómia. Megfelő hosszúságú, vastagságú és simaságú lapátnyél híjján azonban nem tud alkalmazkodni a környezethez, egészsége károsodik, pszichésen sérül, munkavégző képessége csökken. És munkavégző kedve is, ami ennek megfelően végképp a negatív tartományban mozog majd. Egy 5 fős brigádban a sok Józsi felváltva dolgozik és nézi a másik ténykedését, 1:4 arányban. Nem várhatjuk el tőle, hogy amíg az idő nagy részében lapátnyelet támaszt, váz- és izomrendszert megterhelő pozitúrában tegye mindezt. Embertelen és könyörtelen. A szerszámok kialakításánál mindig figyelembe kell venni, hogy használatuk a lehető legkisebb erőkifejtést igényelje. Ezért természetszerűleg igazodnia kell a mindenkori Józsik testmagasságához. Csakúgy, mint ahogyan az eszköz nyelének is igazodnia kell a kéz természetes tartó helyzetéhez. Mármint a nyél végén egymáson, lazán keresztülfektetett, megfáradt kezeikre gondoltam. Miután aszfalt lovagjaink nem névre szóló munkaeszközön támaszkodnak, ezért jutalmat érdemlően dícséretreméltó dolog a reggeli munkafelvétel utáni szerszámcsere. Így elkerülhető a munkahelyi baleset, a majdani mozgásszervi megbetegedés, ami a későbbiekben munka- és keresetkieséssel járhat, mély depresszióba sodorva ezzel hősünket. Értelemszerűen utóbbi a társadalom számára nyújtott teremtő alkotás hiányában fellépő szorongás következménye.

Összességében azt is kijelenthetjük, Józsink mindennapi küzdelme a rideg világban, szintén a tisztességről, hősiességről, romantikáról szól. Merthogy betartja a munka- és balesetvédelmi oktatáson elhangzottakat, a munkavégzésre, azaz támaszkodásra alkalmatlan munkaeszközzel nem kerül testi, fizikai kontaktusba. Védve ezzel saját és egyben munkatársai testi épségét is, téve felebaráti szeretettől vezérelve. Mindemellett bízik abban, hogy valamikor a Tűzvillámhoz hasonló , azaz egyedileg gyártott, áramvonalas, kőrisfa nyelű, aerodinamikai követelmények szerint tervezett lapú lapátot kap méltó jutalomként.

Mivel az ember - szerszám/gép - munkakörnyezet hatékonyságának alapvető meghatározója, hogy milyen mértékben veszik figyelembe a rendszer kialakításánál az emberre valamint gépre jellemző lehetőségeket, korlátokat, teljesen feltételezhető, hogy mindez nem történt meg és Józsink ezért  hajította sziklába, ööö aszfaltba az ő Excaliburját, majd hátatfordítva elbattyogott jól megérdemelt pihenésére.
Vissza a ZÖNGÉZMÉNYEK elejére